Molnár Kristóf

-> BOLHAPIAC

-> Második eset

2014. szeptember 27. - Molnár Kristóf

     A lánnyal egy bolhapiacon találkoztam. Olyan volt, mintha ismerném. Beszélgettünk is erről, leültem mellé, miközben segítettem neki eladni, és figyelni, hogy a standról ne lopjanak el semmit. Kérdezgette, jártam-e lóversenyre, mondom nem. Kérdezgettem nyaralt-e a nagymamám falujában, azt mondta soha. Mivel neki is ismerős voltam, nem is olyan kicsit, hamar összebarátkoztunk. Nagyon tetszett nekem, de aligha volt ez fordítva.
     Vidám lány volt, egyszer fénykép alapján megpróbáltam lerajzolni. Órákba tellett, de nagyon büszke voltam a művemre. Mikor megmutattam neki, nem értette. mindig hárította a közeledésemet, de kitartó voltam, iskola után képes voltam a házuk felé menet megállni valahol, hogy bevárjam. Úgy gondolkodtam, hogy bármerről jöhet, de ha már majdnem rálátok a házukra, akkor nem mehet el mellettem, sem máshonnan nem jelenhet meg észrevétlen. Guggoltam egy fal tövében és füleltem. Minden szellő noszogatta száraz falevél zörgésére megdobbant a szívem, itt van, itt jön. Nem voltam tisztában még a saját érzéseimmel sem, csak azt tudtam, valahogy vonz, és a közelében akarok lenni. Sejtelmeim voltak arról, hogy talán előző életünkben találkozhattunk, ha már ennyire ismerősek voltunk egymásnak elsőre is. Szerintem ezt ő nem is értette. Ha jól rémlik a dolog nem igazán örült, hogy mindig ott várom őt.
     Az anyja volt az első felnőtt, aki azt mondta, tegezzem. Előfordult néhányszor, hogy ott is ebédeltem. Utólag belegondolva, nem is értem az egészet, biztos zavarta, hogy folyton ott lógok. És mégis, volt mikor ő hívott, például nyáron, medencézni. Télen meg hógolyózni. Az már pontosan nem rémlik hogyan, de egy hócsata hevében valahogy elborultunk, és rá estem, mint a romantikus vígjátékokban. Egy pillanatra megállt a világ, ahogy egymás szemébe néztünk. Nem csókoltam meg, nem mertem megpróbálni, féltem, mit szólna hozzá. Bizonytalan voltam, éreztem, hogy nem volna jó ötlet.
     Költözésük óta megszakadt a kapcsolatunk. Azóta egyszer láttam. Mosolya mit sem változott.

 

Dunaföldvár, 2014 szeptember 27.

Részlet a "Bolhapiac - Töredékes önéletrajz" című készülő kötetből.

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarkristof.blog.hu/api/trackback/id/tr646735713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.