Molnár Kristóf

-> BOLHAPIAC 3

-> Titok 1

2014. november 07. - Molnár Kristóf

    Akkoriban érdekeltek a kulcslyukak. Kevés volt még a lapos, recés lakatkulcs, gyakoribbak voltak, a nyeles, hajlított nyelves kulcsok, ahol még nem volt recés a nyelv vége. Így ha betekintett valaki egy kulcslyukon, meg lehetett látni a hajlítás alakját. Minden formációnak száma volt, az otthoni utcai ajtóhoz az 54-es kulcs kellett, a bejáratihoz a 16-os.
    Történt egyszer, hogy fizika órára sorakoztunk a terem előtt, mert annak ajtaja mindig zárva volt, és várni kellett a tanító nénire, hogy kinyissa és beengedjen minket. A várakozás bizony elhúzódott, a tanító néni csak nem jött és már tíz perce ácsorgott az egész osztály a folyosón. Egy másik teremből már kiszólt a tanító néni, hogy maradjunk csendben, és viselkedjünk. Szóval, ahogy telt az idő, növekedett a káosz. Nem voltam én nagymenő, sőt éppen csak eltűrtek a társaim érzésem szerint, vagy hát, úgy ahogy befogadtak, bár volt egy kevés barátom. Néha féltem, hogy belém kötnek csak úgy, unatkozásból. Elvégre ezen a folyosón rúgtak már tökön.
    Valahogy nem volt kedvem hozzá, hogy része vagy megfigyelője legyek a káosznak. Odamentem az ajtóhoz, és belestem a kulcslyukon. Meglepődve láttam, hogy bizony egy 54-es zár van benne. Gondoltam most olyat mutathatok nekik, amit senki sem merne megtenni. Magabiztosan előhúztam a kulcsaimat, és mosolyogva kinyitottam az ajtót. Rögtön minden szem rám szegeződött. Csak mosolyogva megvontam a vállam, és alighanem be is vallottam, hogy az utcaajtónkat is ez a kulcs nyitja. Miután vagy öt perce bent ültünk szépen a teremben, egyszer csak benyitott a tanító néni nagy csodálkozva.
    – Ti meg hogy kerültök ide? Ki nyitotta ki nektek az ajtót?
    – Nyitva volt. – Mondta mindenki. Igazán jó érzés volt, egészen csodálatosan boldog voltam, hogy kivétel nélkül összefogott az egész osztály, és még az is váltig állította, hogy nem volt bezárva az ajtó, aki a múltkor tökön rúgott. A tanító néni hitetlenkedett egy darabig, de aztán abbamaradt a kérdezősködés, és egy rövid matek órát csak megtartott nekünk. Szerettem azt a tanító nénit. Később aztán ő lett az iskolaigazgató. De én akkor már gimnáziumba jártam.

 

Dunaföldvár, 2014. november 7.

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarkristof.blog.hu/api/trackback/id/tr256888607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.