Molnár Kristóf


-> A LÁNY

2017. március 12. - Molnár Kristóf

   Nyár volt. Vagy talán már ősz eleje. Sütött a nap, zöldelltek a fákon a levelek. Friss fű illata szállt a széllel.    Egymást néztük. Nyeltem egyet. Ő lenge ruhában, én rövidnadrágban és pólóban. Idősebb volt nálam, de nem volt magasabb. A ruhája átlátszott. Világos rózsaszínű volt.    Vállamra…

Tovább

-> TÖKÉLETES JÁTÉK

   Rájöttem és megvilágosodtam. Áttörtem a saját magam játékszabályait akarattalan. Szörnyű ez az egész. Isten létezik. És itt ül mellettem. És én vagyok. Én vagyok Isten és aki melletem ül, szintén Isten és ebből következik, hogy ő is én vagyok. Én voltam Napóleon és Kolombusz, a fa a kertben és a…

Tovább