Molnár Kristóf

Molnár Kristóf

Strandon

-> Bolhapiac

2014. október 15. - Molnár Kristóf

    Úgy csapkodtuk a tenyerünkkel a vizet, hogy a lehető legtöbb levegőt vigyük le a felszín alá, aztán bizonygattuk, hogy így sokáig ki lehet bírni a víz alatt, mert lehet lélegezni. Szkeptikus volt, így mivel én tudtam legtovább visszatartani a lélegzetemet, nekem kellett alábukni, amíg ők csapdosták nekem az oxigént. Mikor már alig tudtam tartani magam, feljöttem, és mondtam, hogy bizony némi víz került az orromba, de akkor is, tényleg lehet így lélegezni. Mivel mindannyiuknál sokkal tovább voltam lent, ő is alábukott, hogy meggyőződjön igazunkról. Beleadtunk apait-anyait, aki eddig nem hitt nekünk, még annak is az fordult meg a fejében, ennyi rengeteg óriás buborék közül szinte kiszorul a víz, talán mégis csak lehetséges. Amikor aztán igen gyorsan szinte felugrott a felszín alól, prüszkölve, csóváltuk a fejünket, biztos nem jól csinálta, azért nem sikerült. Mondtuk neki, hogy a közepét és a felénél, ahol gyűlnek és sietnek felszínre a légbuborékok, azt kell megtalálni, biztattuk, hogy csak próbálja meg még egyszer.
    Gyanakodott. Sandán figyelte, ahogy magyarázunk, így gondoltam megmutatnom még egyszer. Lebuktam, ők pedig jó mélyre húzták be a levegőt amilyen gyorsan bírták. A nevetés kerülgetett, de tudtam, ha elkuncogom magam, akkor kiengedem tüdőmből a magamét, aztán fuccs az egész trükknek. Kalimpáltam én is, hadd higgyék, hogy gyűjtöm az orrom alá a buborékokat. Mikor felértem a felszínre elismerő pillantásokat kaptam, és újból érdekessé vált a dolog. Kicsit prüszköltem, meg fújtam az orrom, mintha víz ment volna bele, és elmondtam, hogy volt. A srác ismét vette a bátorságot, látta, hogy nekem megy, akkor neki miért ne menne. Ismét alávette magát a kísérletnek, és minden erőnkkel vittük neki a buborékokat. Ez maga volt az oxigénnel való dúsítás legmagasabb szintje, és mégis felugrott nagyon hamar, hogy ezt nem bírja. Orrából, szájából, füléből spriccelt a víz, megrázta magát.
    – Ti engem átvertek! – Mondta.
    – Nem, dehogy! – Ráztuk a fejünket. – Te csinálod rosszul, lehet, hogy gyakorolnod kéne.
    – Nem tudom hogyan, de átvertek! – Legyintett és elment, szót se szólt többet hozzánk.

 

Dunaföldvár, 2014. október 14.

süti beállítások módosítása