Molnár Kristóf

Molnár Kristóf

1 - A szobaegér kiszabadul

-> Passzus

2019. január 03. - Molnár Kristóf

Könyveken nőttem fel. Tévé előtt játszottam. Éjjelente aztán az ablakon kilógtam.

Tisztázzuk.

Nem úgy nőttem fel, hogy ágynak használtam a könyveket. Olvastam. Minden egyes nap valamennyit. Mostanában kevesebbet. Jártam végtelen tájakon, esőerdőben kergettek őslények, idegen bolygók felszínéről a csillagok közé láttam. Sokat tanultam a világról, mégsem tudok róla igazán semmit.

Nem fakockákkal játszottam a kikapcsolt televízió készülék előtt. Videojátéknak hívták, és gombokat nyomkodva fejlesztette a reflexeket. Ezt is gyakoroltam eleget. Hol sokat, hol keveset. Vagy elkerülni kellett dolgokat, vagy mindenkit kiütni. Lehet, hogy a reakcióidőm javult, de felfogóképességem, hogy hirtelen mit is kellene tenni, az nincs.

Nem minden éjjel lógtam ki az ablakon, sőt ebből nem is lett rendszer. Ennyi szobában ülés után levegőzni is kellett egyszer-egyszer. Pizsamában szabadon sétálgatni, szerelemért kerítéseken átmászni, csínyekben részt venni, esőben elázni felemelő érzés. A szabadság határtalan érzése.

Erre vágyunk. Felnézni a kijelzőről a körülöttünk lüktető világra nem elég. Részt kell venni benne. Érezni, hogy fáj, vagy szúr, vagy sajog. Csíp, göröngyös, kényelmetlen. Mind eltörpül, mikor felnevetsz és a szíved örömében dobog. Még csak nem is kell messzire menni.

 

Dunaföldvár, 2015. május 29.

süti beállítások módosítása