Éppen jegyzeteltem a pultnál egy sör mellett, mikor odalépett mellém egy közös nőismerősünk új barátja, szolidan kigyúrt, nagydarab, szelíd tekintetű, rövid hajú srác és kérdezősködni kezdett arról a csávóról, akivel épp a kiválasztottja oly harsányan kacarászva beszélgetett. Átnéztem a tömegen, megpillantottam a szemüveges haveromat, akivel a csaj mindig sülve-főve együtt lógott már nagyjából óvodás koruk óta, mivel egy utcában laktak akkoriban.
    – Csak a szomszédja volt sokáig. – Feleltem. – Országos cimborák, nem hinném, hogy féltened kéne, éppen tőle, mintha testvérek lennének. – Kezembe vettem a tollat, hogy írnék tovább, de olyan kérdést tett fel, amire nem számítottam.
    – És mit dolgozik?
    – Tördel. – Vágtam rá azonnal, kicsit megemelve a tollat.
    – Törjem el? – Nyúlt csodálkozva az íróeszközöm felé.
    – Nem, nem! – Nevettem, és elmutattam a tollal a pár irányába. – A fickó, ő tördel.
    – Törjem el a fickót? – Értetlenkedett.
    – Mondom másképp, a nyomdában van! – Próbáltam magyarázni, miközben a bentről nem látható épület felé intettem a tollal. A fickó arra pillantott, és megakadt a szeme a zenegépen.
    – Ez valami zenekar? – Kerekedett el a szeme. – A Nyomd Á-ban? Á-mollban játszanak?
    Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.
    – Jó ég, dehogyis! Mit nem értesz? Milyen zenekar? A fickó a nyomdában dolgozik, ahol a könyveket, napilapokat, magazinokat és a képeslapokat is készítik.
    – Jó, ezt értem. – Bólogatott és mosolyogni kezdett.
    – Na, ott szövegeket tördel. – Tettem hozzá, de azonnal meg is bántam a dolgot.
    – Mit törjek el? Hol? – Forgolódott.
    – Miért akarsz te mindenáron mindent eltörni?
    – Te mondod folyton, hogy törjem el ezt, meg azt. – Felemelve kezeit megvonta a vállát. Vennem kellett egy nagy levegőt meg egy korty sört magamhoz, mert egy pillanatra elakadt a torkomban a szó. Olyan fapofával adta elő magát, nem voltam benne biztos, hogy most viccel vagy tényleg komolyan gondolja.
    – Sose láttál még könyvben, újságban a szerkesztők neve mellett a felsorolásban, hogy ki tördelte?
    – Talán, ki térdelte, nem?
    – Nem! – Mindkét kezemet idegesen magam elé emeltem. – A tördelő az, aki elrendezi a hasábokat az újságokban meg a magazinokban.
    Hümmögött, lebiggyesztette az ajkát, majd bevallotta.
    – Sosem hallottam még ezt a kifejezést.
    Fellélegeztem, letettem a tollat. Kicsit rosszul éreztem magam, de hát, eszembe sem jutott, hogy esetleg ne tudná, mit jelent. Viszont volt valami, ami nem hagyott nyugodni, és még mielőtt a csávó eltűnt volna, meg kellett kérdeznem.
    – Mi az, hogy ki térdelte? Nem tudom elképzelni, hogyan gondoltad.
    – Tudod, mikor a napilapokat, magazinokat összekötik egy madzaggal, valaki biztos rátérdel, hogy meg tudják csomózni. – Válaszolta egyszerűen, és kezében italos poharakkal eltűnt a tömegben, én meg ott maradtam, tenyérbe rejtett arccal. Azóta is ezen nevetek magamban.

Tiszaalpár, 2016. január 3.