– Megmondom őszintén, nem volnék jó király – mondta a fáradt munkásember, ahogy a politikára terelődött a szó, és mélyen belenézett a szemembe –, így aztán megítélni sem tudom sem az uralkodókat, sem a kormányokat. Legtöbbünknek nem való a hatalom. Én konkrétan visszaélek a sajátommal, ha jobban belegondolok. Vegyük például a testem, legyen az egy ország, ahol a sejtjeim a nép. Hát foglalkozok én velük? Dehogyis! Bár nagyon jól tudom mire vágynak, több pihenésre, többféle mozgásra, másfajta ételekre. De én nem törődöm ezzel, éhségre inkább elszívok egy cigit, elégedetlenség ellen pedig jó a bor. Még szép, hogy lázad a testem. Elromlik a hangulatom, zsörtölődöm, hogy nem azt csinálom amit kellene, így aztán erre jöhet még egy kis bor, meg cigi, hogy kellően lefoglaljam az öntisztító mechanizmusokat. – Elvigyorodott, kuncogott kicsit. – Beindul a testrendőrség, megvéd a káros hatásoktól, már amennyire tőle telik.
     Meglepő társalgásokat hozhat egy bolt előtti sorban állás.
     – Egyáltalán, miért akar bárki hatalmat azelőtt, hogy magán uralkodna? Megmondom én, nem tud! Én se tudok. Én is mindent csak magamnak és esetleg mások kedvére teszek. Hiszen az időmet és erőmet pénzért adom kölcsön a munkáltatónak. Mintha a májsejtjeim oxigénért dolgoznának, vagy mi kell nekik, már nem is tudom. – Bámult egy kicsit maga elé, majd körbenézett. – Meg aztán, mi kinek a testében vagyunk a sejt? Megrészegít a hatalom, hogy magaménak tudhatom és irányíthatom ezt a testet, hogy bár semmi kedve, de akkor is kikelek az ágyból, mert én azt gondolom, hogy kell. Adom a parancsot az izmoknak, hogy dolgozzanak, ahogy a főnök nekem, hogy mi a mai munka. Cipekedni? Én se akarok egész életemben, mégis csinálom, mintha nem lenne más. Mert hát, végül ezt is el kell végeznie valakinek. – A bolt ajtaja felé pillantott. – Mert úgy érzem nem is tehetnék másképp. Csak azt, amit tanultam, amit tudok. Hát a sejtjeim is mit csinálnának mást, mint amire hivatottak, nem igaz? – Kuncogott egy kicsit, aztán köhécselt. Halkan megjegyezte, hogy jó volna most egy cigi, aztán nyílott a bolt ajtaja, és ő intett, majd bement.

Dunaföldvár, 2021. január 5.