Molnár Kristóf

Molnár Kristóf

2 - Hajthatatlan meghátrálás

-> Passzus

2019. január 03. - Molnár Kristóf

Kerékpárod legyen hajtható, de te hajthatatlan! És csak semmi sártól való meghátrálás!

Elmesélem.

Ragyogó vasárnap délutánra esett az eset. A kölcsön bringát már az oda úton lehajítottam volna a hídról legszívesebben. Kerékpártúrájukból hazajövet csapódtam hozzájuk. Meg-megálltunk, és nem csak azért, mert a ropogós váltóm folyton a láncot ugratta, ők meg egymást ugratták állandóan, már nézni is mosolyt csal. Első utam volt velük, régi ismerősök, mindenki sportosan, kesztyű, cipő, rajtam meg strandpapucs. Elindultunk hát a zöld zátonyba, végig gurultunk a Duna parton, láttuk, hogy magasan van a víz, de csak mentünk előre egyenesen el a mező mellett, bele a sűrű erdőbe egy lejtő után.

Első akadály. Jókora fatörzs keresztbe. Már régen ott van, az ökoszisztéma fontos része. Kerékpárokat átemelni, aztán átmászni az Ezer Hangya Hídon, túl az embermagas hatalmas levelű csalánokkal szegélyezett ösvényen keresztül a mély, csúszós, sáros tócsákon át egy öbölig, mindezt úgy, hogy míg a többiek tekerték a bringát, kénytelen voltam tolni a magamét, már az elején ledobta a láncot, és nem fértem hozzá. Szóval mikor utolsónak odaértem az öbölhöz, azonnal hanyatt vágtam magam a sárba. Akkor aztán igazán közel éreztem magam a természethez.

 

Dunaföldvár, 2015. június 5.

süti beállítások módosítása