Azt álmodtam, hogy rólam álmodsz
Szíved vonzott magához
Szemed kényszerített lábhoz
Kezed húzott az ágyhoz

Azt is láttam, hogy velem álmodsz
Karjaiddal leláncolsz
Sírva suttogsz, rám vágyódsz
Combjaiddal átfonsz

És láttalak sírni míg álmodsz
Szíved láncolt magához
Ez közeledik a valósághoz
Nem ismersz, mégis rólam álmodsz

Dunaföldvár, 2009. május. 27.

Néztem az éjszakát, rám szakadt
feketeség volt csillagokkal tűzdelt
égboltján nyitott a hold és árult
fényt, felhőt, apró kráter-dombot
amit egy lágy fuvallat ugrott át
szaladt, futott, és elrugaszkodott
hogy talaj föld-füvet érjen itt
aztán tovaosont mély lélegzetekkel
telt nehéz faágak alatt út
porát felverve, valahova messze.

Néztem a reggelt, ahogy eltelt
holdat felkelve-nyújtózva eltolt
dolgoknak új fényt ragyogjon be
pillantott koszos szobaablakokba
kicsit habozva, jókedvet tetézve
földünknek éltető meleget adjon
szörnyű sóhajokra támaszkodó botján
hétrét görnyedve-felkelve más
más gondokat, sebeket eltakarjon.

Néztem a szemed, de eltakartad...

Dunaföldvár, 2000. október 5.