Annak, hogy óriási mértékben szemetelünk, mindössze egy oka van, és az nem a pénz.

Kényelmes.

Legtöbb esetben a szemét nem kerül szétválogatásra, a kajamaradék pedig komposztálás helyett a kukában köt ki, mégpedig azért, mert az egyszerűbb, és éppen nincs kedvünk hozzá. Ismerős helyzet lehet mindenkinek ebben a túlhajszolt világban, ahol éppen elég nyomás nehezedik az egyénekre a társadalomba való beilleszkedés és megfelelési kényszer formájában. Sokan pedig egyenesen úgy gondolják, ez nem az ő dolguk. A szemetet majd eltakarítja valaki más, akinek ez a munkája.

A pénztárosnő szó szerint zokon veszi, ha nem kérek műanyag szatyrot a megvásárolt termékekhez. Neki egyszerűbb, gyorsabb, higiénikusabb egy kőolajból származó hosszú láncú, lebomlásra képtelen polimerből álló, átlátszó, egyszer használatos valamibe csomagolni a súlyméréshez. Könnyen gondolhatnánk azt, nincs is ezzel semmi baj, csak azért, mert ezek a szennyező anyagok nem az udvarunkat csúfítják. Hanem más tájakon, esetleg más földrészeken halmozódnak, betolják a föld alá, és amit nem látunk, az nincs, ugye.

De ez nem így működik. Ha nem látom a mikrobát, bacilust meg vírusokat, akkor nem is léteznek? Az rendben van, hogy 10 liter tiszta ivóvízzel leöblíted a wc-t, miközben több országban szinte szomjan halnak emberek? Miért nem használt vízzel öblítünk? Elgondolkodtál már azon, a papír zsebkendő és szalvéta előállítása, csomagolása, szállítása mennyi energiát és erőforrást kíván? Valamint ezek jól helyettesíthetők újrahasználható, mosható textillel. Egy bolygón élünk mindannyian, közösen kell vigyáznunk rá.

Dunaföldvár, 2016 október 22.

Mindenki arról beszél, miért nem szúrja a szemét szemét a szemét?

Érthetetlen.

Kedves Emberek! Sokukat hallottam morgolódni, és úgy tűnik, mindenki egyetért abban, hogy a szemétnek nem a természetben van a helye. Bárkitől is idéznék, a lényeg ugyanaz. Bosszantó szembesülni a butaság és lustaság keverékével. Az ember lemegy a partra, és mit talál? Üres sörös dobozokat, csalis tégelyeket, üvegeket, szatyrokat. Mert a nagyképű apuka lejön kocsival horgászni, és a csalis tégely üresen már nem fér el a csomagtartóban. Mert a nagyon vagány csávók lemennek napozni és fürdeni, közben megisznak pár sört, a dobozt, ami üresen sokkal könnyebb és kisebb helyen is elfér, azt már ciki hazacipelni. A sor végtelenségig folytatható.

Változtatni kell! Szemléletváltás szükséges, mint mikor eleink rájöttek, hogy nem jó egy városban, ha mindenki oda vizel meg ürít, ahova neki jól esik. Előbb-utóbb elszaporodtak a betegségek és fertőzések, pedig milyen egyszerű volt csak kiönteni az ablakból a bilit. Ugye ez manapság már elképzelhetetlen. Mert az civilizálatlanság, és undorító is. Akkoriban meg kellett tanítani az embereknek, hogyan töröljék ki a feneküket, sőt, hogy egyáltalán megtegyék! El tudják képzelni milyen büdösek lehettek előtte?

Na, most kérem szépen, ha eldobom a szemetet, és nem látom, az nem azt jelenti, hogy az megszűnt létezni, és nem veszélyes többé a környezetünkre. Az ökoszisztéma bolygatása és tönkretétele ránk is nagy hatással van, mert – és lehet, hogy most valami meglepőt fogok mondani –, mi is a részei vagyunk. Akármennyire is azt hihetnénk, hogy tudjuk magunkat függetleníteni a természettől, és hogy uralkodunk rajta, ez csak illúzió. Ugyanannyira a részei vagyunk, mint egy fa, egy hangya, vagy a folyóvíz. Több tiszteletet a Természetnek!

 Dunaföldvár, 2015. augusztus 6.