– Tudod, nekem mi a bajom a műveiddel? Kibaszott hazugságok! Mindegyik előadja a tökéletes világot. A legtöbb párbeszéd cenzúrázott. Baszd meg, ki a fasz beszél így? Nincs benne semmi természetesség, erőltetett, szépített. Jársz te, baszd meg, emberek közé? Én már hallottalak káromkodni nem is egyszer, szóval azt sem mondhatod, hogy te nem csinálod. És ha ezt kihagyod, azt a tévképzetet kelti, hogy ez rendben van, hogy mindenki így beszél, baszod! Aztán meg megijednek, ha valaki hozzájuk szól. Összefossák magukat, az büdös kurva élet! Pedig az ilyen. Nyers, erős, igazi. És büdös, baszd meg, büdös.
– Nos, igen, ez a fajta öncenzúra azért van, hogy elkerüljük ezt. Ne adjuk tovább a csúnya beszédet, ne tanulják el a fiatalok. Egyfajta védelem… – kezdtem bele, de rögtön belém fojtotta a szót.
– Hát ez az, baszod! Úgy tűnik, mintha a történelem során senki se beszélt volna így, soha! Pedig elhiheted, régen is káromkodtak, lehet cifrábban is. Egri csillagokban van ilyen? Én kurvára nem emlékszem rá. Olyan világot társz a fiatalok elé, ami nem létezik! Csodálod, baszd meg, amikor minden szarra összerezzenek? Meg perre mennek, meg megsértődnek? A normális ember meg nem szólhat egy kurva szót se? Bejött ez a polkorrektség, azóta baszhatja mindenki aki megszólal, fel lesz jelentve minden kibaszott mondatáért. Hát mondd meg, mi a redvás gecinek kell ez? Csinálhatsz úgy, mintha nem létezne káromkodás, de ettől csak még távolabb kerülsz az olvasóktól. Meg a valóságtól.
Zavartan fészkelődtem a széken és megvakartam a fülem tövét. Nem kényszeríthet védekezésre, gondoltam, elvégre valahol igaza van. A beszédétől eltekintve nagyon is rendes embernek ismertem meg, éveket töltöttünk együtt a klubban, éjszakákat beszéltünk és ittunk át. Meg kellett hallgatnom és el kellett fogadnom a kritikát, így csak széttártam a kezem becsukott szemmel, összeszorított szájjal és bólintottam, hogy értem.
– Csak azt mondd még meg, hogy ez téged miért zavar ennyire? – kérdeztem.
– Ember! Az egész világ hazudik, baszd meg, hazugságban neveltek engem is. Elhitetjük a fiatalokkal, hogy szép a világ, miközben meg nem egészen az, csak nem merjük vállalni a csúnyábbik felét. Mint egy elbaszott randin, vagy állásinterjún, ahol a szebbik énedet mutatod. Mit gondolsz, mekkora pofon az élettől, mikor kiderül, hogy mindazok, akiket legjobban szeretsz és rajtuk keresztül ismertél meg mindent, csak simán szépítették a szart. Mikulás, húsvéti nyuszi meg a nagy büdös lófaszt! Én nem tudok már megbízni olyasvalakiben, aki hazudik. Az sumákol. Szégyell valamit, titkolózik. Kibaszott irritáló seggfej. – Egy lélegzetvételnyi szünet után felém bökött a mutatóujjával – Szóval ha mindenki hazudik is, te ne csináld ezt, baszd ki!
Ebben maradtunk.
Dunaföldvár, 2021. február 17.