Molnár Kristóf

Molnár Kristóf

Második eset

-> Bolhapiac

2014. szeptember 27. - Molnár Kristóf

     A lánnyal egy bolhapiacon találkoztam. Olyan volt, mintha ismerném. Beszélgettünk is erről, leültem mellé, miközben segítettem neki eladni, és figyelni, hogy a standról ne lopjanak el semmit. Kérdezgette, jártam-e lóversenyre, mondom nem. Kérdezgettem nyaralt-e a nagymamám falujában, azt mondta soha. Mivel neki is ismerős voltam, nem is olyan kicsit, hamar összebarátkoztunk. Nagyon tetszett nekem, de aligha volt ez fordítva.
     Vidám lány volt, egyszer fénykép alapján megpróbáltam lerajzolni. Órákba tellett, de nagyon büszke voltam a művemre. Mikor megmutattam neki, nem értette. mindig hárította a közeledésemet, de kitartó voltam, iskola után képes voltam a házuk felé menet megállni valahol, hogy bevárjam. Úgy gondolkodtam, hogy bármerről jöhet, de ha már majdnem rálátok a házukra, akkor nem mehet el mellettem, sem máshonnan nem jelenhet meg észrevétlen. Guggoltam egy fal tövében és füleltem. Minden szellő noszogatta száraz falevél zörgésére megdobbant a szívem, itt van, itt jön. Nem voltam tisztában még a saját érzéseimmel sem, csak azt tudtam, valahogy vonz, és a közelében akarok lenni. Sejtelmeim voltak arról, hogy talán előző életünkben találkozhattunk, ha már ennyire ismerősek voltunk egymásnak elsőre is. Szerintem ezt ő nem is értette. Ha jól rémlik a dolog nem igazán örült, hogy mindig ott várom őt.
     Az anyja volt az első felnőtt, aki azt mondta, tegezzem. Előfordult néhányszor, hogy ott is ebédeltem. Utólag belegondolva, nem is értem az egészet, biztos zavarta, hogy folyton ott lógok. És mégis, volt mikor ő hívott, például nyáron, medencézni. Télen meg hógolyózni. Az már pontosan nem rémlik hogyan, de egy hócsata hevében valahogy elborultunk, és rá estem, mint a romantikus vígjátékokban. Egy pillanatra megállt a világ, ahogy egymás szemébe néztünk. Nem csókoltam meg, nem mertem megpróbálni, féltem, mit szólna hozzá. Bizonytalan voltam, éreztem, hogy nem volna jó ötlet.
     Költözésük óta megszakadt a kapcsolatunk. Azóta egyszer láttam. Mosolya mit sem változott.

 

Dunaföldvár, 2014. szeptember 27.

A szerelemről

    Egymás szemébe néztek, és olyan érzés volt, mintha a tükörben önmaguk tekintetét figyelnék. Idegenek, és mégis egészen egyek. Ha egy üzletben kóboroltak külön, több szem többet lát alapon, illetve a ruhaosztályon is, ki-ki a maga részén, csak fel-felpillantottak, hol van a másik. Kellemesen biztonságos érzést nyújtott a tudat, hogy nincsenek egyedül. És aztán már kifelé ismét összeért a kezük. Bizsergett és feltöltötte őket a másik érintése. Sokszor csak szó nélkül egymásra néztek és elmosolyodtak.
    Gyakran váltottak rövid csókokat, illetve váratlanul meg-meglepték a másikat puszikkal. egész lényüket eltöltötte az a hihetetlen érzés, amiről sokat olvastak, hallottak, de valójában maguk sem hitték el eddig, hogy létezik. Nem voltak meg egymás nélkül, ám finom távolságot tudtak tartani, ha egyik nem kívánta a másik társaságát. Ez persze nem tartott sokáig, előbb utóbb úgyis egymás karjaiban pihentek az ágyon, és hosszasan filozofáltak.
    Mégis, miről lehet beszélgetni minden áldott nap olyasvalakivel, akivel amúgy is szinte mindig együtt van az ember? Természetesen mindenről. Óvatosan bántak a kósza gondolatokkal, sutyorogtak a homályból kilépő, egyre inkább megvalósuló jövőről. És ha nem is egyeztek meg néha, vagy nem értettek egyet, mindig találtak kompromisszumot, átfedő megoldást.
    Vajon tarthat ez örökké? Vagy múló érzés? Elmúlhat-e valaha is a másik fontossága? Ha ez szóba is jött, csak arra jutottak, bizony senkiért az ég egy adta világon nem adnák a másikat. Ha nem is mindig könnyű az élet, együtt hamarabb megküzdenek az akadályokkal, ezt tudták. Bármilyen probléma is jön elébük, megoldják, túlélik, kéz a kézben. Hogy aztán annak leküzdése után újból mosolyogva nevethessenek, egymás vállára dőlhessenek, feltöltsék a másikat energiával.
    Gyakran felmerült a kérdés, hogyan is tudtak eddig egymás nélkül élni?

 

Székesfehérvár, 2014. szeptember 21.

süti beállítások módosítása