Molnár Kristóf

Molnár Kristóf

Ezt is megjártam

-> Bolhapiac

2021. október 19. - Molnár Kristóf

   Történt egyik születésnapomon, ritkán látott ismerőssel találkoztam, és pár közös barátunkkal együtt kocsival kimentünk a város szélén lévő benzinkút mögötti non-stop étkezdébe ünnepelni. Aki vezetett, hamar lelépett, nem is ihatott, a többiek sem bírták hajnalig, így ismeretlenekkel iszogattam még reggelig, majd elindultam haza gyalog.
   Ez egy órás séta körülbelül, amit félálomban, enyhén dülöngélve, a bennem dolgozó alkohol gőzétől vidáman tettem meg, de már fáradtam, mikor tartottam az utcánkban. Ragyogott a felkelő nap, friss volt a levegő, vonzott az ágy, ahogy közeledtem. Az utcaajtó előtt kellett rájönnöm, hogy nincs nálam a kulcs, elhagytam. Döbbenten álltam ott egy darabig, majd bosszankodva és fejemet lehajtva elindultam vissza az est helyszínére. Végig az hajtott, hogy meg kell legyen, nem mentünk onnan sehova, személyzet is van, nem voltunk sokan, biztos észrevették, eltették. Aztán belém hasított, hogy mindezek után ismét sétálhatok haza, így megszaporáztam a lépteim, hogy mielőbb odaérjek.
   Belépve a helyre épp takarított az új személyzet váltás után. Körbenéztem, érdeklődtem a kulcsaim iránt, senki sem látta, itt biztos nem volt, mondták. Ekkor kifordultam az ajtón és fogtam a fejem, hiszen némely kulcsom nehezen pótolható, ha meg ellopták, két-három zárcsere a kezdet. Végül tanácstalanságomban felhívtam az ismerősömet, akivel érkeztünk
   Elmeséltem neki, hogy jártam, miközben ő szerintem félig aludt, de aztán elkezdett nevetni, majd kért, hogy várjak, visszahív. Közel negyed óra múlva csörgött, elmondta, hogy lent van a garázsban, és az ülés alatt találta meg a kulcsaimat, azonnal értem jön. Nem győztem hálálkodni, főleg, hogy igen hamar begördült kocsival. Kócos volt, kialvatlan, félig még talán aludt is, mert pizsamában ült, de kuncogott végig, és kérdezte, miért nem akkor hívtam fel, mikor rájöttem, hogy elveszett, nem kellett volna visszasétálnom. Azt válaszoltam, köszönje meg, egy bő órával tovább aludhatott így. Kacagtunk, majd perceken belül megérkeztünk és kitett a ház előtt. Arra még kifejezetten emlékszem, hogy mennyire jól esett végignyúlni az ágyon, azon ritka alkalmak egyike, mikor háton fekve sikerült elaludnom, de azonnal.

 

Dunaföldvár, 2021. október. 19.

Hess múlt!

Hess innen, te gondolat!
- Honnan jött ez, agy? -
Ne fess ide gondokat,
Te nem az enyém vagy!

Útvesztőt teremtesz,
Akadályokat emelsz,
Csapdákba terelsz.
Ez, mit hinni mersz.

Mind csak múltból maradt,
Valami rég holt alak
Által kezdett mozdulat
Szerint épült falak!

Hess innen, te idegen!
Be ne épülj itt nekem!
Ha eltakarod a kilátást,
Nem látom a virágzást!

Én nem vagyok ilyen!
Mi történik velem?
Amíg ezt megértem,
Kell egy kevés türelem.

Csitítom magam, nyugalom.
Köszönöm a falaknak,
A leckét lassan megtanulom,
Az sem baj, ha maradnak.

Hess minden gondolat!
Figyelem a jelenem.
Feloldja a gondokat,
Az, ha nem cipelem.

Kezem a szívemen,
Egyenletes lélegzet,
Behunyom a szemem,
Lazítok, most létezek.

Múltat, jövőt elfeledve,
Megérkezek a jelenbe.
Körbenézek, mit tehetek,
Így telnek el boldog hetek.


Dunaföldvár, 2021. okt. 14.

süti beállítások módosítása